Óriási felhajtás közepette, írásszakértők, és irodalomtudósok jelenlétében felnyitják a XX. század egyik legnagyobb írójának, a zsidó származású Franz Kafkának széfjeit Zürichben, és Tel-Avivban, melyek valószínűleg több ezer kéziratot, rajzot, és levelet, cikkeket, és vázlatot tartalmaznak, így joggal mondhatjuk, hogy az új évezred egyik legnagyobb irodalmi felfedezése előtt állunk.
Kafka, aki 1924-ben tüdőbajban hunyt el, szerette volna, ha kéziratait a halála után megsemmisítik és ezt az üzenetet hagyta barátjának, Max Brodnak: „Kedves Max! Az utolsó kívánságom: minden, amit magam után hagyok, legyen elégetve olvasatlanul”.
Azzal, hogy ez a kívánsága nem vétetett figyelembe, és Max kiadta regényeit (A kastély, Amerika) hosszú pereskedés, és jogi huzavona kezdődött, melynek talán most kerül pont a végére: irodalomtudományi szakértők pontos listát jegyeznek majd fel arról, mit tartalmaznak a széfek. Ezután a bíróság eldönti, hogy az iratokat visszazárják a trezorokba, vagy átadják egy archívumnak, hogy megőrizzék a jövő generációjának.
Bízzunk abban, hogy ha már kinyitják, és lajstromba veszik a műveket, nem zárják azokat vissza hosszú évtizedekre a sötéségbe, hiszen akkor mi értelme lenne az egész hercehurcának?
