Száz évvel ezelőtt hunyt el Lev Tolsztoj az orosz irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, a tizenkilencedik századi realista próza nagymestere, a Háború és béke és az Anna Karenina írója. A nagy író hetvenkét éves volt, amikor 1910. november 19-én halt meg tüdőgyulladásban egy vasútállomáson.
1828-ban született nemesi családban, de fiatalon árvaságra jutott, majd jószívű és szerető asszonyok között nőtt fel. Jogot tanult, és kiváló nyelvérzékével is kitűnik, de emellett végigélte a gazdag és léha fiatal arisztokraták léha és kicsapongó életét is. Mindent megfigyelt, az úri társaságokat és a jobbágyokat otthon egyaránt. Katonának állt 1851-ben, részt vett a krími háborúban, majd zászlósként szerelt le. Ekkor írta meg Gyerekkor című első regényét, majd a csaták emlékét a Szevasztopoli elbeszélésekben örökítette meg.
Szentpétárvárra költözött, ettől kezdve író és pedagógus, mindkettőt nagyon komolyan vette, közben több tanulmányúton Európát is bejárta, ez megváltoztatta a világszemléletét, miközben a nagy kortárs írókkal is találkozott, mint például Charles Dickens. 1862-ben letelepedett végleg, elvett egy nála tizenhat évvel fiatalabb lányt, Szofja Andrejevna Berszet, akitől tizenöt(!!) gyermeke született. Íróként is ez legtermékenyebb időszaka, ekkor írta meg a Háború és békét, mely máig a legismertebb és legmaradandóbb alkotása. Majd meg tudta ismételni a csodát, az Anna Karenina az olvasók szerint talán még szebb regény.
Az ezt követő években azonban feleségével is megromlott a viszonya, a hatóságok figyeltették, a közönség lassacskán szenilisnek könyvelte el, majd 1901-ben súlyosan megbetegedett tüdőgyulladásban. A nyolcvanadik születésnapján birtokán Jasznaja Polján ünnepelték a nagy írót, de a családi viszályok tovább éleződtek, 1910. november hatodikán éjjel vonattal szinte elmenekült otthonról, de mivel rosszul lett, le kellett szállnia, a következő napon halt bele tüdőgyulladásába az állomásfőnök lakásán.
/napvilag.net/
