1000 éve, Japánban született meg a világirodalom első nagyregénye, mégpedig egy udvarhölgy ecsetéből. Muraszaki Sikibu a XI. század hajnalán megalkotta a Gendzsi Monogatorit, amelyet a mai napig a japán irodalom, és a világirodalom első számú remekeként tartanak számon.

Muraszaki a X. század vége felé látta meg a napvilágot a Felkelő Nap Országában, előkelő, főnemesi családban. A zárkózott, különc hölgy műveltségével még kortársai közül is magasan kitűnt, pedig ezt az időszakot, a Heian-kort a japán művészetek és irodalom virágkorának tartják. Egész életét az irodalomnak szentelte, és számtalan verset alkotott, valamit a világirodalom első és talán leghíresebb nagyregényét, a Gendzsi Monogatorit.

Muraszaki eleinte csupán saját szórakozására írta a Ragyogó Herceg  kalandjait, ám ezek a történetek hamar népszerűvé váltak, főként a császári udvar unatkozó hölgyei között. Bő két évtizeden át írta folytatásos „teleregényként” a Gendzsi Herceg szerelmeiről szóló kalandokat, míg végül vaskos kötetek lettek belőlük, melyeket megőrizték az utókor számára is.