Sir Pelham Grenville Wodehouse művei, annak ellenére, hogy élete nagy részét Franciaországban és az Egyesült Államokban töltötte, hűen tükrözik a háború előtti angol felsőosztály társadalmát. Ő volt az, aki az angol humort elsőként világszínvonalon alkalmazta, s ezzel olyan hírességek mellé írta be nevét, mint Shakespeare, Kipling vagy Dickens.
Vidám, nevettető, szójátékokkal, szövevényes történetekkel teli könyvei szerte a világon jobb kedvre derítik az olvasót. Üdítő nyári olvasmányok, melyek kikapcsolják az embert a hétköznapok forgatagából, és egy olyan világba kalauzolják, ahol még ugyan megvannak a 20. század előtti angol társadalom jellegzetes vonásai, nevezetesen a lordok, kastélyok, társadalmi különbségek, de már ott találjuk a nyüzsgő városi polgárokat is, akik tehetségükkel, leleményességükkel vagy esetleg semmirekellő magatartásukkal vívják ki kortársaik figyelmét.
Ami azt illeti, P. G. Wodehouse élete épp ennyire regénybe illő. Édesapja brit bíró volt Hongkongban, és mialatt várandós édesanyja éppen rokoni látogatást tett az angliai Guilfordban, jóval a várt időpont előtt lepték meg a szülési fájdalmak. Így történt, hogy Wodehouse 1881. október 15-én koraszülöttként látta meg a napvilágot. Mivel szülei kiküldetésben éltek, a gyermekeiket nevelőnők, illetve jobbnál jobb hírű iskolák gondjaira bízták. Így 3 és 15 éves kora között összesen 6 hónapot töltött együtt a szüleivel, mely tátongó űrt hagyott benne, s ezt írással próbálta betölteni, emellett nemigen volt olyan sportág, amelyet ki ne próbált volna; különösen jeleskedett az atlétikában, a bokszban, de oszlopos tagja volt az iskolai rögbi- és krikettcsapatnak is. Emellett iskolaújságot szerkesztett, szerepeket vállalt színházi előadásokban, musicalekben énekelt. Később Dulwichben a városi könyvtárat is róla nevezték el.
Bátyja, Armine ösztöndíjat nyert a nagy múltú Oxford Egyetemre. A terv szerint Wodehouse is követte volna, ám számításaikat keresztülhúzta az indiai rúpia elértéktelenedése. Édesapja ugyanis e valutában kapta nyugdíját, és az újonnan előállt helyzetben már nem tudta tovább finanszírozni fia tanulmányait. Így 1900 szeptemberében banktisztviselői állást szerzett neki a Hongkong and Shanghai Banknál (mai nevén HSBC). Két év londoni banki gyakorlat után tengerentúli pozíciót ajánlottak fel neki, őt azonban soha nem érdekelte különösebben a bankszakma...
/Hetek/
