Akutagawa Ryunoszuke (1892-1927) a modern japán irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, A KAPPA című kisregényét 1927 februárjában írta, majd nem sokkal azután - harmincöt évesen - megmérgezte magát.
Akutagawa minden sora heves vádirat kora társadalmáról. Életművének nincsenek pozitív hősei. Nincs fordítás, amely akár megközelítőleg vissza tudná adni a szép japán stílus színpompáját és végtelen hajlékonyságát. Ez a nyelv egy és ugyanazon igének számtalan ragozási formáját használja aszerint, hogy a beszélő társadalmilag felette állóhoz, vele egyenrangúhoz, vagy alárendeltjéhez intézi-e szavait.
A kappák, a japán mondavilág vízlakó (kétéltű) kedves szörnyei. A kisregény története leginkább Jonathan Swift Gulliverjéhez hasonlít. Az olvasó eleinte fintorogva kacag, aztán megdöbbenve veszi észre, hogy saját társadalmának bűneit ostorozzák.
A mű néhol végletesen ironikus, telve európai dekadenciával. Gúnyos humorral beszél a "felsőbbrendű" filozófusokról és a kultúra letéteményeseiről. A szerzőt - és ezt észrevenni elkerülhetetlen - mélyen foglalkoztatja az öngyilkosság gondolata.
